News07 Nov 2022

Atlétikai versenyszámok: kalapácsvetés

Highland Games 1937 in London, D Smith throwing the hammer. (© Hudson/Topical Press Agency/Getty Images)

Technika és lebonyolítás

A kalapácsvetés az atlétikai dobószámok egyik legrégebbi versenyszáma, ahol a versenyzők egy vasgolyót felgyorsítanak, majd elhajítanak egy 2,135 méter átmérőjű körből. A kalapács egy, a végén markolattal ellátott fém huzalhoz van rögzítve.

A korai kalapácsok kovácsolt vasból készültek, de nem volt előírt súlyuk, és a fogantyúk is különböző hosszúságúak voltak. 1875-ben egységesítették a méretet és a súlyt: férfiaknál 7,26 kg a kalapács és 121.3 cm hosszú az acélhuzal, nőknél pedig 4kg a kalapács és 119.4 cm az acélhuzal.

Idővel lassan bevezették a dobást megelőző egy-két forgást. Napjainkban a dobó általában háromszor, négyszer is megpördül, mielőtt elengedi a kalapácsot. Ahhoz, hogy a dobás mérhető legyen, a kalapácsnak egy megjelölt, 35 fokos szektorban kell landolnia, és a versenyző nem hagyhatja el a kört a landolás előtt, utána is csak a kör hátsó részén.

Habár gyakorta erőszámnak gondolják a kalapácsvetést, az utóbbi néhány évtized technikai változásai megmutatták, hogy egyre inkább a sebességre került a fókusz a maximális dobótávolság eléréséhez. A kezdeti lendülethez a dobók álló pozícióból lendítenek kétszer, majd három-négy forgás után engedik el a kalapácsot.

A legjobb kalapácsvetőkre jellemző a gyorsaság, az erő, a robbanékonyság és a mozgáskoordináció. A nagyobb viadalokon a lebonyolítás általában egy selejtező körből áll, amelyet döntő követ.

Történet

A gyökerekhez kivételesen nem az ókori görögökig kell visszanyúlnunk, hanem az írekig, skótokig. Egyes források i.e. 1600 körülre teszik a Tailteann Játékok kezdetét. A kelta történelmi fesztivál halottak tiszteletére, törvények kihirdetésére és szórakoztatásra jött létre. Később, a folklór szerint egy kelta harcos, Culchulainn megmarkolta egy szekér kerekét a tengelyénél fogva, megforgatta a feje körül és irdatlan távolságra eldobta. A szám a középkorban is megtartotta népszerűségét, és szerves része maradt az atlétikai versenyeknek, csupán az eszköz és a technika változott. A kereket felváltotta egy fa fogantyúra erősített sziklatömb.

Az újkorban a férfiak már az 1900-as párizsi olimpián összemérhették erejüket, a nőknek száz évet kellett várniuk erre, a Sydney-i játékokig, és világbajnokságon is csupán egy évvel azelőtt versenyezhettek a számban. Az 1960-as évek vége óta Európa és Kelet-Európa dominál kalapácsvetésben, és Magyarország is komoly hagyományokkal rendelkezik a férfiak mezőnyében:

Csermák József, olimpiai arany, 1952 Helsinki
Kiss Balázs, olimpiai arany, 1996 Atlantai
Lovász Lázár, olimpiai bronz, 1968 Mexikóváros
Németh Imre, olimpiai arany, 1948 London, olimpiai bronz, 1952 Helsinki
Pars Krisztián, olimpiai arany, 2012 London
Zsivotzky Gyula, olimpiai arany, 1968 Mexikóváros, olimpiai ezüst, 1960 Róma, 1964 Tokió.